A blog elköltözött, újjászületett :) Klikk ide:

http://ukhardcore.freeblog.hu

vagy

http://happyhardcore.freeblog.hu

 
Oldschool Madness with Thumpa & Tellurian

Egy igazi partiarc sosem feledkezik meg az aranykorszakról, amikor a rave megszületett, és hatalmas happy hardcore slágerek söpörtek végig az egész világ zenei életén: ez volt a legendás 90-es évek. Scooter, Dune, RMB, Marusha, Charly Lownoise & Mental Theo, Ultra Sonic és a többiek... A Neorave csapata által szervezett buli ezt a feelinget hozza vissza közönségének, nem is akármilyen újdonságokkal. A retróőrület január 23.-án az új Diesel Clubban kerül megrendezésre, ahol a nagyteremben rave, happy hardcore, oldschool hardcore, a kisteremben pedig drum and bass várja a látogatókat.

A partysorozat ismét vendégül lát Angliából egy fellépőt, DJ Thumpa teszi tiszteletét, hogy egy eddig itt még nem hallott brit oldschool happy hardcore szettet prezentáljon. Thumpa olyan rendezvényeken lépett fel eddig, mint a HTID, Uproar, Raverbaby, Hardcore Heaven, Vibealite, Uprising, Distruxshon, Illusion, Elation. Régebben a Total Bedlam-en és a Jedi-n volt rezidens, jelenleg a North/Radical Technology-n és a Ravers Reunited-en pörgeti rendszeresen a lemezeket. Az Angliában nemrég indult és nagy népszerűségre szert tett Core Magazinban ő a Gabba/Speedcore/Breakcore rovat felelőse.

A party szervezői a régebbi hardcore zenék szerelmeseinek is tudnak egy szenzációval szolgálni, hiszen sikerült meghívniuk DJ Tellurian-t. A másik nevén Leviathan-ként ismert dj az amszterdami hardcore jelentős egyénisége, népszerűvé őrült és színes live act-jei tették. A Terrordrome-on, Thunderdome-on és Fucking Hardcore-on megjelent műveivel meghatározó szerepet játszott az oldschool hardcore világában, legtöbb zenéje a legendás Mokum label égisze alatt került kiadásra.

A Neorave rezidens dj-i természetesen ezúttal is fellépnek a partyn. Blasternox saját szerzeményei mellett régi önmagát fogja idézni, nagy kedvencei, az RMB és Marusha biztos nem maradnak ki szettjéből. Protonic régebbi számait veszi elő, ezek mellett főleg a holland vonal örökzöldjei hallhatóak majd tőle. Futurewave kizárólag saját számokból álló produkcióval készül a bulira, azonban ezúttal ezek a zenék oldschool alapot kapnak. A party különlegességéhez hozzájárul egy back 2 back fellépés is, amelyben Flatline várhatóan sok régi német slágerrel örvendezteti meg a stílus rajongóit, ezek közé ékelődnek majd a Vanda által játszott oldschool hardcore zenék.

A kisterem hangulatának megalapozásáért a szerdánkénti ósuli-műsorukról méltán ismert Amp Air duó, Chain és Crocus felelnek, akiktől a San fransiscoi székhelyű Bassism Records-ot képviselő boc veszi át a stafétabotot, hasonló vizeken evezve. Őt a nagyterem headlinere, Thumpa követi a pultban egy táncparkett-orientált vóbli órával, majd Savage csap le a basszus és a dobok erejével, az éjszakát pedig a Radical Motion páros múltidéző szettje zárja.

A rendezvény január 23-án, pénteken várja egy rendkívül kedvező, 700 Ft-os belépővel az érdeklődőket.

A Neorave közönsége már megszokhatta, hogy minden december végén, még a szilveszter előtt, egy fergeteges partyval búcsúztathatja az elmúlt évet. A hagyomány természetesen idén is folytatódik! Újdonság viszont, hogy ezúttal külföldi fellépőkkel is találkozhattok az előszilveszteri bulin. Ismét üdvözölhetjük a dj-k sorában Nightforce-ot, aki már egyszer bizonyított Neorave-en, a gabber floor-on pedig S.N.R mutatkozik be a magyar hardcore szcénának. A happy teremben a partysorozat rezidensei mellett ismét egy Futurewave live-act várja a ravereket, a hardcore hall-ban pedig a magyar hardcore dj-k kiválóságai szolgáltatják a torzdobos hangorkánt. A party Budapesten a K2 Clubban kerül megrendezésre 2008 december 27-én.

Az angol és a magyar happy hardcore szcéna első ízben találkozik egymással, a Neorave a Cruze-In-nel "csap össze" egy fergeteges buli keretében. Az egyetlen magyar happy hardcore partysorozat ismét saját határait feszegeti, amikor a uk hardcore fellegvárából, Angliából lát vendégül egy fellépőt, DJ Cruze-t. A buli további különlegessége, hogy hosszú idő után ismét egy live act-tel találkozhat a közönség Futurewave egyedülálló dallamvilágának köszönhetően. A hardcore hallban a bulizók egy másik külföldi fellépővel, a szlovák Rob2Speed-del találkozhatnak. A harmadik terem dj-i pedig a techno és a progresszív fanokat fogják szórakoztatni. A bulinak a K2 Club ad otthont szeptember 27-én.

 

 

 

Nem tétlenkednek a hazai hardcore producerek! Április igencsak eseménydúsan telt megjelenések terén.

Kezdjük rögtön azzal, hogy ismét gazdagodtunk egy digitális kiadóval, így immár három csoport is "terjeszti az igét". A Dezigned 4 Ravers egyik előadója, Protonic indított egy saját kiadót Digital Resolution néven, amely oldschool rave és holland stílusú hardcore kiadványokat hivatott megjelentetni. A Digital Resolution nemrég jelentette meg második kiadványát, mely Stormrage munkája. Érdemes meghallgatni a felhozatalukat, nagyon jó csemegének ígérkezik!

A Neorave közönségét április 30-án hatalmas meglepetés várja, hiszen a partyra a szervezők 2 külföldi dj-t is elhívtak, méghozzá mindkettőt Ausztriából. A nagyteremben a Neorave szokásos fellépői, blasterNOX, Protonic, DJ Flatline, Bordee és Cry mellett Nightforce hozza majd lázba a közönséget az itthon még különlegességnek számító freeform szettjével. A kisterem a gabber-szíveket dobogtatja majd meg, itt az kuriózumot a másik osztrák dj, Kodex jelenti, de fellép még Visual Angel, SCSI, Stormrage, Mercenary, DR. Folli, Vanda és Adrenalin K. A buli hagyományosan a K2 Clubban kerül megrendezésre. Az időpont szerdai napra esik, viszont ünnepnap és hosszú hétvége követi! Belépő : 1200.- Ft

Ritka még manapság az ingyenes kiadvány, de szerencsére létezik egy ilyen sorozat a szcénán belül is, így van szerencsém egy kis album-ajánlót prezentálni.




A kiadvány borítóval együtt ingyenesen letölthető a saját tárhelyéről: www.crush.dreamhosters.com

Sokszor kérdezik tőlem, miért hallgatom még mindig "azt a régi unalmas" zenét. Erre én enyhe gőggel szoktam odavetni a választ: "mert azóta sem tudtak jobbat csinálni". Ez persze valóban nagyképű és meggondolatlan szöveg, csakhogy én nem a zenét magát veszem alapul, hanem a hozzá tartozó kultúrát is.

A happy hardcore tombolása alatt kialakult egy életérzés. Pontosan úgy, ahogy az 50-es és 60-as években a rock & roll, vagy később a heavy metal, a rave korszak is élesen kétfelé osztotta a társadalmat. Teljesen normális, hogy ha egy új stílushullám rázza meg a közösséget, akkor lesz, aki odavan érte, és lesz, aki meggyűlöli (ld. emo). Viszont a jelenség "lecsengése" után általában a vihar megszűnik, és a felek úgymond elmennek egymás mellett. Több, mint valószínű, hogy ma egy egykor Bonanza-rajongó önfeledten mulatozik együtt egy hajdani Rapülők-őrülttel, holott annak idején a két rajongótábor eléggé ellentétes volt.
De nem. A hardcore-nál ez valamiért nem így van. Ha az ember ma a fiatalabb korosztály előtt azt mondja, hogy rave, akkor vagy kiröhögik, mondván, hogy milyen gyerekes és gagyi - vagy egyszerűen nem is mond nekik semmit ez a kifejezés. Ha tapasztaltabb DJ-ket kérdezel a rave-ről, egytől egyig azt fogják mondani, hogy "hej, de szép is volt az!" - viszont rögtön azután, hogy megpróbálod összepárosítani ezt a stílust a jelen kor hazai zenei kultúrájával, elkezdenek viszolyogni. Miért?
Nyilvánvalóan a rave-et nem tűri meg a hazai média. Ez nem rágalmazás, ez mindenki számára szabad szemmel is látható tény. Nem egyszer próbáltam meg kisebb-nagyobb médiumokkal kapcsolatba lépni ezügyben, sikertelenül.

Ha már így belemerültünk a témába, akkor jöjjön egy kis összeesküvés-elmélet. A rave-korszakban a bulizó emberek önfeledten múlatták szabadidejüket, a kor rave-slágerei is a pozitív gondolkodást (vö. P.L.U.R.) hirdették. Ellenben a mai zenei tömegtermékek szinte mind káros, negatív erkölcsi értékekről zengenek (drog, alkohol, prostitúció stb). Ez sem kitaláció, tessék bekapcsolni öt percre bármelyik zenetévét. Persze az említett jellemzőkkel bíró "művek" egytől egyig a hanyatló nyugat ópiuma. A hazai zeneipar pedig (1-2 nagyon ritka gyöngyszem kivételével) szinte csak és kizárólag szerelmes pop-dalokból áll. Már nem csak a rave, de szinte az elektronikus zene is kezd kiveszni a populáris zenei felhozatalból. És itt a kreativitással készített, minőségi és egyedi munkákra gondolok, nem az egykaptafa fiú+lány hands-up formációkra.
Nem vevő az ország arra, ami jó. Ha jó képet vágsz, és pozitívan gondolkodsz, előnyben részesítve a zene szeretetét az anyagiakkal szemben, akkor le vagy szavazva, gyerekes vagy, lépj vissza két mezőt. A mai világban mindent a pénz irányít, ez természetes. De nem kéne hagyni, hogy a nagy tőkével bíró "slágergyárak" ellehetetlenítsék a tehetséges új előadókat (és ez minden zenei stílusra vonatkozik).

A fent leírtakkal együtt figyelembe véve azt a tényt, hogy társadalmunk rendkívüli mértékben butul, elég siralmas a helyzet (különösen a magyar fiatalok körében). Nézzük az elmúlt tíz-tizenkét év zenei fókuszát Európában (elektronikus zenén belül):


Kb így néz ki a tendencia. Aki ismeri a fenti stílusok szerkezeti felépítését, láthatja, hogy egyre egyszerűbb, primitívebb stílus kerül középpontba (figyelem! NEM a trackek minőségéről volt szó!). A zene együtt butul az emberekkel. A 16 éves Diszkós Robika örül, hogy a gimnázium második osztályában végre le tudja írni azt a szót helyesen, hogy "muszáj"; persze, hogy elég neki 4 pattern váltakozása 120BPM-en, hogy jól érezze magát. Ez persze az előadónak nagyon jó, mert sokkal gyorsabban lehet fosni a slágereket pl. electro-houseban mint hardcore-ban. A sok sláger = több pénz, nyilvánvaló. Éppen ezért vevőbb inkább a hazai média arra, amint kint tömegesen gyártanak, mert ami kint bevált, az itt is jól fog menni. Más kérdés az, hogy a csúszások miatt átlagosan két évvel vagyunk lemaradva Németországtól - borítékolom, hogy ha itt divatba jön a jumpstyle, kint már rég elfelejtették.
Tehát nincs igény a kreatív és kiforrott munkákra. Nem lehet visszatekinteni, és ami a legjobban fáj: nem lehet gyors zenét csinálni. Miért?? És ez mindenhol így van a világon. Az emberek lettek ennyire lusták, vagy tényleg meg van írva valahol, hogy márpedig egy ország slágerlistáján nem szerepelhet 170BPM-es track? :P Mai összeesküvés-elméletünket hallották.

Visszatérve a címre: Angliában sem jobb a helyzet, ott csak bulik tekintetében nagy az arány (de említhetem Ausztráliát is, ott is van kultúra) - átlagosan kéthetente vannak partyk nagy nevekkel. De sajnos ott is a média az Úr: ahhoz, hogy egy hardcore-válogatást el tudjanak adni a piacon, és lemezeladással szerezzenek új rajongókat, ahhoz pl. kötelezően fürdőruhás csajokat _kell_ a borítóra tenni, mert akkor jobban veszik (nem vicc, ezt angol producerek mondták). Anélkül ki sem teszik a polcra, tessék webboltot nyitni. Megjegyzem, sokan így is tettek, és a fizetős mp3-aknak ott sokkal nagyobb sikere van, mint itthon.

Ami egy nagyon fontos jelenség: itthon minden rave előadó vagy abbahagyta, vagy váltott. Gúnyosan mondhatnám, hogy a pénz győzött :P Viszont Angliában és Hollandiában tartják magukat a DJ-k. Persze, van aki egyszerre három stílusban zenél, de aki a 90-es években hardcore-t játszott (happy vagy gabber, mindegy), az szinte biztosan most is azt teszi. Kitartanak a stílusuk mellett, ha máshogy nem megy, akkor időközönként megreformálják a stílust - de mindig megmaradnak a fő motívumok. Hogy az újulás kinek tetszik, az más tészta, de a lényeg: nem adják fel azt, amit szeretnek csak azért, mert a tömegek mást esznek. Hát ezért hallgatok még mindig hardcore-t :)

Múlt hét szombaton a B7 nevű szórakozóhelyen voltam, ahol egy számomra meglehetősen nemmindennapi élményben volt részem. Előszöris tudni kell a B7-ről, hogy nem egy underground hely, hanem egy színvonalas kommersz (nem rossz értelemben vett kommersz) szórakozóhely. A Remember the dancefloor című partyjukra mentem, amelyen a 90-es évek dance-slágerei szóltak főleg. Ezeket roppantul élveztem, hiszen a happy hardcore előtt ilyeneket hallgattam annak idején. Aztán a buli közepén egyszercsak váltott a dj, és mik következtek sorban? Scooter - I'm raving, Dune - Hand in hand, Cherry Coke, Scooter - Friends. Full eksztázis, a haverokkal széttomboltuk magunkat, totál leizzadtam (eddig ilyen csak Neorave-en történt velem). Pedig nem volt sok, csak 4 szám, ráadásul Neorave-en már buliztam ezekre, de valahogy ez a környezet, hogy egy ilyen buliban hallom, hihetetlenül hatással volt rám. Jó volt látni a sok-sok divatembert, akik egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a zene gyorsaságával, jó volt látni a tánctér szélén fintorgó plázacicákat. :D De jó volt ugyanakkor látni jópár olyan embert is, akik szintén hatalmasat tomboltak ezekre, remélem ők újra fel fogják maguknak fedezni ezt a stílust és megismerik az új zenéket is.

Bizony-bizony megöregedtünk mi, akik 94 környékén kezdtük a stílus hallgatását. A legjobb jele ennek elérkezett: retro-partykon tűnik fel a stílus, divat lesz belőle mint retroból. Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, hiszen már több mint 10 év eltelt és csak a retro-mánia miatt fogják ezeket a zenéket játszani, de legalább játszani fogják! :)

Ha a magyar zenei előadók palettáját vesszük górcső alá 2008-ban, sokan húzzák a szájukat, nem is ok nélkül. Lényegében teljesen kiveszett országunk arculatából az elektronikus zene fogalma; nagyon kevés előadó hozza a kellő színvonalat és az egyediséget. Ellenben tobzódunk az egykaptafa dance-formációkban, akik szinte semmi újat nem tesznek hozzá a felhozatalhoz, és nem is nagyon tudnak kitörni az amatőrizmus homályából.
És itt jön a visszatekintés: bezzeg 95-96 környékén! Az ország megőrült a happy hardcore együttesekért, ezen felbuzdulva pedig rengeteg magyar együttes alakult vagy tért át erre a stílusra.

Kik is voltak akkoriban a porondon?

Hélium
Bizony, volt egy kevéssé ismert, de annál "heppibb" rave-együttesünk. A Hélium két albumot is kiadott, videoklipjük is készült, és egy-két slágert is gyártottak, gondoljunk csak a Kis Hajóra vagy a Kerek Perecre. Mai füllel kissé gyerekes hangzásúnak hathat a zenéjük, köszönhetően a nagyon sokat használt HPV-nek (high-pitched vocal; hangszínelt énekhang). Egyébként az együttes mögött az a Warez! állt, aki később a Draft nevű formációt alapította ;)

Message
A magyar Dune, egyértelműen. A Message zenéjét a TR-909es dobgépek áradata jellemezte, keverve az akkor divatos berakbeat loopokkal és zongorabetétekkel. A Dune-vel vont párhuzam nem vételten, szinte minden híresebb számuk 1:1 arányú másolata a német duónak (Neked Adom - Hardcore Vibes, Millió Fényév - Rainbow To The Stars). Sokak számára érdekes tény, hogy közkedvelt énekesnőnk, Ágnes Vanilla bizony ebben a rave-együttesben kezdte zenei pályafutását. Az ő hangja valóban beleillett a képbe, és hasonlított is Verenához, aki az akkori Dune-ben vokálozott. Most valószínűleg sokan felháborodnak a nyúlásokon, én mégis azt mondom, jó volt ez a felállás. A zenei motívumokon kívül ugyanis mindenben különböztek, így a számok hangulata is más egy kicsit.

Overdrive
Axel és bandájának, a Kerozinnak az előfutára volt ez a zenekar, nevükhöz méltóan torz, durva, túlvezérelt "hard-rave" muzsikával. Sajnos nagyon kevés anyag maradt fent tőlük, mondhatni semmi. Nem is emlékszem, hogy jelent-e meg albumuk; ha tud valaki erről információval szolgálni, megköszönöm :)

Emergency House
A 90-es évek közepének rave-triásza. "Dübörög a lábunktól a föld..." - énekelte MC Ducky, mielőtt rapper lett belőle. Rémálom, Veled Pörög A Világ, és sorolhatnánk a nagy alkotásokat. Őket nem nyelte el olyan gyorsan a rave elhalványulása, még 1-2 évig nyomták, igaz kicsit lassabb stílusban.

Kozmix
Az egyetlen formáció, akik még aktívak. A magyar Scooter - szokták mondani, bár én nem teljesen értek egyet ezzel a meghatározással. Tény, hogy Lala és Hozso munkássága sok helyen ütközött a Scooter által képviselt hangzásvilággal, a rave-korszakban történt tevékenységük sokkal inkább párhuzamba állítható a Party Animals vonalával, bár ott sincs 100%-os egyezés. De említhetném a Végsebesség vagy az Üsd A Ritmust 2 c. számokat is, ahol inkább a kor Thunderdome-os vonalával találjuk szembe magunkat. A hasonló külcsín ellenére a Kozmix mindig is diktált egy saját hangzást, ami egy kis bónuszt ízt adott a dolognak. Személy szerint én a mai napig őket tartom a legjobb rave-együttesnek az országban; kár, hogy ők is más vizekre eveztek...

Soho Party, DJ Maci
Náksi Attila első szárnycsapásai, bár nem teljesen rave-stílusban. Ugyebár a Soho Partynak köszönhetjük az egyik legismertebb slágerünket, a "Szállj!"-t. Kopogós dobok, minimalista komponista groove-ok, női vokál, bulizás, ihajcsuhaj feeling. Ha nem is nyomták végig a rave-vonalon, a happy érzések és hangzásvilág mindvégig ott volt a zenéjükben.

Biztos kihagytam még sok előadót, de hirtelen ők jutottak eszembe. Ha jellemezni kellene az ország felhozatalát a rave-korszakban, akkor biztosan őket venném elő. Valahogy úgy érzem, akkor még szeretetből zenéltek az előadók. A zenében érezni lehetett a befektetett munkát, az érzést, amiről szólt. Ma csak két dolgot lehet érezni: izzadtságszagot és pénzéhséget. Tisztelet a kivételnek.

Üdv minden olvasónak! Először egy kis bemutatkozással kezdeném. Főnixként ismer a "raver-társadalom" itthon. Rave-et és happy hardcore-t 94-ben kezdtem el hallgatni a Scooter révén, aztán jött a többi híres előadó. 98-tól kicsit parkolópályára került a stílus, mivel nem jöttek már új szerzemények, az angol szcénát pedig akkor még nem ismertem. 2003-ban viszont lekerültem az 5. Neorave partyra és ezek után lelkes törzsvendéggé váltam, megismertem a uk hardcore-t is és egyre jobban besegítettem az itthoni szcéna építésébe. Dj Flatline barátom felkért társszerkesztőnek erre a blogra és én örömmel mondtam igent. Nade talán ennyi elég is belőlem.

Milyen manapság ravernek lenni? Meglehetősen ellentmondásos választ lehet erre adni. Egyrészt nem könnyű, másrészt viszont nagyon könnyű és örömmel teli. A happy hardcore abszolút nem divat napjainkban. Hogy miért? Egyrészt őrületes gyorsasága van. Az emberek sajnos önként belemerevedtek bizonyos szabályokba, miszerint nem lehet egy zene túl gyors. Tulajdonképpen saját maguknak állítanak korlátokat, de ez az ő dolguk. Másrészt a happy hardcore vidám és őszinte. Ez most egyáltalán nem menő, nem trendi. Menő dolog darknak, szenvedőnek, vagánynak, tökéletesnek (megjátszottnak) lenni, de őszintén örülni bizony nem az. Ezért aztán le is nézik a ravert, mert az ilyen dolog milyen cikis és gagyi már. Azonban ezt azért teszik, mert valahol irigyek erre az állapotra. És itt következik a kérdésre a második válasz. Igen, a raver őszintén tud örülni, őszintén tudja élvezni ezt az őszinte érzésekkel teli zenét és ha nem törődik mások véleményével, hanem a világ arcába nevet, akkor nagyon jól tudja érezni magát. Nem kell törődni a többség véleményével, hiszen ha látják, hogy te őszintén szereted azt, amit szeretsz, akkor úgy sem tudnak majd rajtad fogást találni. Szerencsére már itthon sincsenek egyedül a raverek, hiszen a Neorave partysorozatnak köszönhetően egy igen jó hangulatú társaság szerveződött. Így hát itt vagyunk, várjuk azokat, akik megcsömörlöttek már attól, ami mindig az aktuális divat, akik még emlékeznek a 90-es évekből erre az életérzésre és várjuk azokat is, akik azt nem tudták megtapasztalni, de valami őszinte és vidám közösségre vágynak. Ravers unite! :)

Ahogy azt lejjebb említettem, régóta rajongok a rave stílusért és az eme hangzást annak idején szolgáltató előadókért (a körmondatokról nem is beszélve), valamint a mostani UK Hardcore-ért. Ezért is éreztem úgy, hogy ezt a méltatlanul háttérbe szorított stílust megpróbálom kicsit előtérbe helyezni.

2007 elején kezdődött az egész, amikor néhány trackemet elküldtem Anglia legnagyobb zenei webáruházának, az IMO-nak akik vállalták a terjesztését. Így született meg az első digitális kiadványom, és vele együtt megalakult az első magyar digitális UK Hardcore kiadó, a Dezigned 4 Ravers. A tényleges beindulás egészen novemberig váratott magára, de sikerült. Ezzel valóra is vált egy apró álom; egyrészt - ha csak kis mértékben is - ismertek lettünk külföldön is, páran felfigyeltek ránk, és nem utolsó sorban a Hit The Roof c. trackem felkerült az egyik promóciós UK Hardcore válogatásra, a Crush On Hardcore 2-re. Erről egyébként Von-X írt is egy cikket a FreeE magazinba (+ a labelről is).

Összeségében a label azért jött létre, hogy teret adjon a magyar tehetségeknek. Itt nem a pénzszerzésről szól a dolog, hanem a zene és a stílus szeretetéről (magyarán nem lehet megélni belőle, na). Ennek ellenére ösztönzök mindenkit, aki ki szeretné próbálni magát a happy hardcore műfajban, az ne habozzon, küldjön demokat :) Info a honlapon.

Szerettel üdvözlök minden látogatót. Én DJ Flatline vagyok, a Neorave partysorozat egyik rezidense. Alapjában véve az én ötletem volt ,hogy ez a blog létrejöjjön. Többek között azért, mert szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy Magyarországon a média teljesen elfelejtette a happy hardcore-t és a 90-es évek nagyjait.

Amióta eszemet tudom, rajongok a régi rave stílus hangzásáért. Ez vezetett oda, hogy később a UK Hardcore mellett tettem le a voksom, amikor elkezdtem a DJ szakmát. Immár negyedik éve játszom az említett vonalat a lelkes érdeklődőknek. Korábban a hardstyle foglalkoztatott, de ez mára csak passzív szinten maradt meg :)
Nem óhajtom fényezni magam; akit érdekel életem története, az nézzen fel a myspace oldalamra, vagy a rave.hu -n az előadók listájára.

Mi is történt valójában az elmúlt cca. 10 évben? A HHC bizony nem halt meg, sőt! Talán erősebb és dinamikusabb, mint valaha! A 90-es évek végén történt krízishelyzet ugyan Európa legtöbb országában nagy változást eredményezett, Angliában mégis kitartottak a stílus mellett. Az angol vonalra egyébként inkább a jungle és break elemekkel tűzdelt, törtütemes HHC (rave-breaks) volt jellemző, gondoljunk csak a Prodigy Charly vagy a One Love c. klasszikusaira, amiket ma is sokan a "rave-breaks" gyöngyszemeinek tartanak. Angliában tehát nem állt le a gépezet, az előadók továbbvitték a hangzást, bár egyértelmű volt, hogy hosszútávon ez nem életképes, köszönhetően az elavult dobgépek tompa hangzásának. A ma már "oldschool brit" HHC az ezredfordulóig bírta, amikor is eljött az idő a reformációra. A stílus kívül-belül megújult, új erővel és hangzással töltődött fel, és elindított egy teljesen új műfajt, a UK Hardcore-t. Egyedül a sebesség maradt meg: a trackek továbbra is 170BPM körül dübörögtek. Az alapok viszont teljesen lecserélődtek, és kezdtek jobban hasonlítani a modern dance-műfaj hangzásvilágához; továbbá több hangsúlyt kezdtek fektetni a vokálokra és a trance-hez hasonló effektek használatára, fűszerezve mindezt a dancefloor-himnuszok dallamvilágával és MC-stílusával. Az így megújult stílus azóta is töretlen népszerűségnek örvend Angliában, és egyre több országban veti meg a lábát. Rendeznek bulikat Németországban, Hollandiában, Franciaországban, sőt! Magyarországon is!

Valamikor réges-régen, úgy 12-13 évvel ezelőtt hurrikánként söpört végig Európán a RAVE-őrület. A rave stílust a 90-es évek elején tomboló underground elektronikus zenei illegális rendezvények indították útjára, és csaknem két év alatt hatalmas rajongótábort szerzett magának. Bizonyára mindenki emlékszik a korszak legnevesebb előadóira: Scooter, Marusha, Dune, Westbam, Ultra-Sonic, Blümchen, Das Modul, RMB... az általuk képviselt Happy Hardcore műfaj az egész világot megmozgatta, és töretlenül vezette a slágerlistákat egészen 1998 elejéig, amikoris drasztikus váltás következett be a zenei életben. A stílusok lelassultak, az előadók abbahagyták vagy áttértek az újabb hangzásra, ami leginkább az eurodance/trance-t jelentette. Sokak szemében a Happy Hardcore csillaga leáldozott, és a legtöbben úgy gondolták, végleg eltűnt a zenei palettáról...